Chapter Thirty-three

Sziasztok,

köszönöm szépen a kommenteket, nagyon örültem nekik. Íme tehát a 33. fejezet, ami nem teljesen boldog. Remélem tetszeni fog azért és továbbra is írtok véleményt!

xxx Nicole Evans

Zayn szemszöge:

Síri csend honolt a telefonbeszélgetés után a nappaliban, ugyanis oda vonultunk át. Niall még csak meg sem próbált velem kommunikálni, pedig azt hittem, hogy sikerül még ma megbeszélnünk a veszekedésünket. 

Az agyam folyton kattogott, egyszer Niall – ön, egyszer Suzy – n, egyszer pedig azon, hogy hogyan fogom összeszedni azt a rengeteg pénzt egy hét alatt. Teljességgel lehetetlen feladat ezt összekaparni. Ha el is adnám a legdrágább tárgyaim, akkor sem tudnám összegyűjteni még a felét sem. Munka ehhez kevés, egyszerűen semmim sincs, amivel ezt meg tudnám oldani.

– Lefekszem.  – szóltam oda Niall – nek, aki még egy intést sem vetett felém. Megértem, hogy Ő is ideges és meg van bántva, de én is. Utálom ezt az időszakot, mert nem elég, hogy kezd minden egyre rosszabbá válni, még mi is eltávolodunk egymástól. Megráztam a fejem és nagy sóhajokkal próbáltam magam visszahozni a valóságba, mert egyszerűen lehetetlen ennyire rossz körülményekkel együtt élni. Sajnos nem álom, hanem valóság!

Zuhanyozni energiám sem volt, nemhogy kedvem, így csak egy alsóra vetkőztem és befeküdtem az ágyba és gondolkodtam, ismét. Állandóan azon járt az agyam, hogy vajon mit tehetnek most az én szemem fényével. Remélem semmi baja nem lesz, mert a saját puszta kezemmel fojtom meg azt a szemetet, aki ezt teszi velünk.

Álom nem jött a szememre még egy órával azután sem, hogy bejöttem a nappaliból. Azért sem, mert Niall nem volt hajlandó bejönni. Fogalmam sincs, hogy ennyire haragszik rám, vagy ennyire nem kíván látni, de ez esett a legrosszabbul. Tudhatná, hogy nagyon szeretem és tudom, én voltam a ludas ebben a veszekedésben a leginkább, de Őt sem kell félteni. Mindketten hibásak vagyunk, de nincs mentségem arra, hogy majdnem megütöttem Őt. Bocsánatot is fogok kérni, ha hajlandó lesz velem beszélni.

Könnyes szemekkel aludtam el valamikor hajnalban, de álmaim se tartottak soká, mert borzalmasak voltak. Csak lenne itt mellettem a két szeretett személy!

Niall szemszöge:

Karom a fejem alatt pihent és néha – néha megmozgattam a belényilaló görcs miatt. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogyan történhetnek velünk ilyen dolgok. Tegnap este még álmodni sem mertem ilyenekről, rémálom. Ma pedig itt vagyunk. Zayn a szobában, én itt a kanapén, Suzy pedig fogalmam sincs hol, s a rendőrég sem tud semmit tenni még, mivel nem telt le a huszonnégy óra. Bejelentettük a hívást is, de mivel nem tudjuk visszahallgatni, saját magunknak kell ezt elintéznünk.

Biztos vagyok benne, hogy Zayn magát okolja mindenért, ezért kell tisztán látnom és nyugodtabbnak maradnom, s kieszelnem valamit, mert ha valami baja esik Suzy – nak, nem csak én, hanem Zayn is összeroppan.

Szeretem Őt, rettenetesen, de megbántott, s meg is ütött volna, ha nem csörren meg a telefon, muszáj egy kis időnek eltelnie, mert feszülten nem jutunk egyről a kettőre. Ezért is maradtam a kanapén, mert tudom, hogy ha bemegyek valamelyikünk mond valamit, s az egy újabb veszekedést kreálna. Hát nem kérek belőle.

Eszemben sem volt lehunyni a szemeim, mert tudom, hogy Zayn nem fog dolgozni most, hogy ennyire kikészült, így nekem kell bemennem a kórházba. Túl sok szabadságot vettünk ki az elmúlt hónapokban, így nem engedhetem meg magamnak, hogy újabbat vegyek ki. Fasza lesz holtkórosan műteni, de nincs mit tenni, ha elalszom sosem kelek föl.

Reggel, mikor felkeltem  – ugyanis ügyesen elaludtam – hét órát mutatott az óra, így pont volt annyi időm, hogy lezuhanyozzak és elugorjak a boltba bevásárolni.

Háromnegyed nyolc lett mire hazaértem, így reggelire nem jutott idő, de a kocsiban be tudtam kapni pár falatot és meginni egy kávét. A kórházban elfelejtettem visszaköszönni a recepciósnak is, de még a beteg is úgy nézett rám, mintha én lennék fertőző beteg. 

Jó kis napnak nézek elébe. Semmi se hiányzik jobban, mint pár életmentő műtét.

Zayn szemszöge:

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, azt hittem az egész csak álom volt, de a tükörből visszaköszönő kisírt szemem és beesett arcom nem azt sugallta, hogy minden a legnagyobb rendben. Már lassan kezdem megszokni a könnyeket, amik órák óta a szememben gyűlnek. 

Vettem egy gyors zuhanyt, ami este még kimaradt, s közben füleltem, hogy Niall vajon merre lehet. Elment volna? Egy szó nélkül? Ennyire hatással lenne ránk ez a veszekedés?

Amikor kibattyogtam a konyhába csak friss zöldégeket és húsokat találtam a pulton, semmi üzenet vagy valami. Basszus.

A telefonomhoz nyúltam és már hívtam is, viszont sokadig csörgésre sem kaptam választ. Egyszerűen kétségbeestem. Sejtettem, hogy a kórházban van, viszont folyton a kicsi Suz járt a fejemben és képtelen voltam bármit is csinálni. Éppen ezért felhívtam anyát.

– A – anya? – hangom megint sírást hallatott, miután meghallottam hangját.

– Baj van Zayn? – hallottam az ijedséget rajta.

– Minden rossz anya, Suzy – t elrabolták. – sírtam el magam. – Niall – el is összevesztünk és…és elegem van. Minden olyan jó volt, érted? Hirtelen mindennek vége van. – kihangosítottam a telefont és szememhez szorítottam a kezeim.

– Ne menj sehová, mindjárt ott vagyok, megoldunk mindent.  – idegeskedett, és én is, de csak egy rendben – t mormoltam el és kinyomtam a telefont.

Fél óra múlva már az asztalnál ültünk egymással szemben egy – egy forró teával a kezünkben.

– Mikor történt ez? A rendőröknek szóltatok? – kérdezte.

– Este hívtak föl, olyan tizenegy körül, és nem. Már bejelentettük az elrablását, de mivel mi sem tudtuk pontosan, hogy mi történt ezért még mindig tart a huszonnégy óra. Csak utána kezdhetnek valamit az üggyel. Csak én megőrülök. – fogtam meg anya kezét.

– Mennyi pénzt kérnek? – sóhajtottam.

– Rengeteget. Tízezret. Egy hetet kaptunk rá. – tört ki belőlem ismét a sírás.

– Nyugodj meg, Zayn. Megoldjuk. Összeszedjük a pénzt minél hamarabb. Nekünk is van egy kevéske félretett pénzünk. Olyan négy – ötszáz fontról van szó, de több, mint a semmi. – már kezdtem volna ellenkezni, hogy ez a mi dolgunk, de megállított. – Tudom, hogy mit gondolsz most, de el kell fogadnod minden segítséget! – bólintottam és egy puszit adtam az arcára. 

– Köszönöm anya. Amint tudom visszaadom. – legyintett. 

– Ezt majd megbeszéljük, most az első a kislányod és az, hogy hozd rendbe a kapcsolatodat Niall – el. Ha most nem támogatjátok egymást, akkor eltávolodtok egymástól. Ne hagyd, hogy tönkremenjetek. – igaza van.

– Köszönöm, hogy itt vagy. Megőrülnék itthon egyedül. Niall egy szó nélkül itt hagyott reggel. – hajtottam le a fejem. 

– Ne gondold már mindig a rosszat. Biztosan nem akart felkelteni. – felhorkantam.

– Akkor miért nem írt egy üzenetet sem, s miért nem veszi fel nekem a telefont? – kérdeztem.

– Ha hazajön minden elmagyaráz, s te is a sarkadra állsz és bocsánatot kérsz tőle. –felháborodtam.

– Mégis honnan veszed, hogy én csináltam valamit? – szemet forgatott.

– Ismerlek. Most te fogsz bocsánatot kérni tőle és támogatjátok egymást. Nem csak neked, hanem neki is rettentő fontos Suzy, ne hidd, hogy nem. A lánya, veled neveli, szereti, ahogyan te is. – igazat kell adjak neki.

– Igazad van. Este…volt egy nagy veszekedésünk, ahol…majdnem megütöttem. – szája elé kapta a kezét.

– Már ne is haragudj, Zayn, de akkor viszont megértem a viselkedését. Az erőszak sosem megoldás, közhely, de főleg a ti esetetekben nem. Meg se forduljon a fejedben, hogy bántod. Sokat szenvedtetek már ezért a kapcsolatért, miért akarod elrontani? 

– Nem akarom elrontani. Szeretem Őt tiszta szívemből, bármikor összekötném vele az életemet, csak elborult az agyam. Számtalanszor megbántam már azóta, de nem is egy ágyban aludtunk, mert nem volt hajlandó bejönni a szobánkba. – lehajtottam a fejem és letöröltem a könnyeim.

– Akkor most jól figyelj! Állj végre a sarkadra, légy férfi és harcolj ezért a szerelemért! Nem kell most sokat tenni, hiszen Ő is össze van törve, ha hiszed ha nem, csupán az kell, hogy éreztesd, itt vagy neki és szereted. A többi jön magától. 

– S ha nem válik be? Ha nem fog hozzám szólni? 

– Hidd el, minden rendben lesz. A pénzt pedig átutalom a számládra. Most viszont mennem kell, apádnak ebédet kell főznöm. A kicsi Suzy – nak semmi baja nem lesz, mivel ha pénzt kérnek érte, egy ujjal sem mernek majd hozzányúlni. – kacsintott és felvette a kabátját.

Mi a szar van az anyámmal?

– A – anya? Te mondd, jól vagy? – felnevetett.

– Persze, hogy jól. Valakinek pozitívan is kell látni a helyzetet. Na puszillak, és Niall – t is. – adott két puszit, majd otthagyott egymagamban a konyhában.

Talán igaza van, talán nem, de egy próbát megér. A világon mindennél többet jelentenek nekem, szóval mindent meg kell tennem értük! Niall – ért és Suzy – ért.

Éppen ezért felhívtam az egyik olyan embert, aki tudja, hogy ilyen helyzetben mit is kell tenni, mármint Niall-el kapcsolatban.