Son

2016. december 29., csütörtök

Chapter Thirty-four

Sziasztok,
tudom, régen volt rész már, de nem ok nélkül. Vártam a kommenteket folyamatosan...nem jöttek. Feladom, srácok. Tényleg, őszintén szeretem ezt a történetet, de ahogy látom ti nem. Elszomorít nagyon, de ez van, ezt kell szeretni. Nem?
Nem tudom mikor lesz a folytatás, vagy hogy lesz - e egyáltalán. 
Az elején jó ötletnek tűnt ez az egész, de belátom, fölösleges köröket futunk.
Jó olvasást azért, aki még itt van! 
xxx Nicole Evans




Niall szemeszöge:

Nem tudtam mást csinálni, minthogy elmegyek hozzá, hisz mégis ott lakik. Ez az utolsó esélyünk azért, hogy visszakaphassuk a kicsit. Így szinte százzal repítve az aszfalton robogtam Valerie – hez.
Tudom milyen arcot fog vágni, mikor meglát, de nem tudok mást kitalálni. Nem tudunk annyi idő alatt ilyen sok pénzt összeszedni, képtelenség. Valami nagyobb, értékesebb kell, gyorsan.
– Niall? – Valerie szeme háromszorosra tágult az ajtóban, mikor meglátott. – Mit akarsz?
– Beszélhetnénk? – néztem a háta mögé.
– Öhm, most nem éppen..alk..– ebben a pillanatban lépett mellé egy elég kigyúrt fószer. Gyors váltás.
– Így még jobb. Bocsánat, de ez sürgős, élet – halál kérdés. – összehúzta a szemöldökét és kitárta az ajtót. Jól végig néztem a csávót, de különösebben nem érdekelt, ha Valerie – nek ő kell, hát legyen, már nem igen foglalkoztat a dolog.
– Miről van szó? – leültünk a nappaliban a kanapéra, de nem kerülte el a figyelmem, hogy a faszi jó szorosan a volt feleségem mellé telepedett le.
– Tudsz mindent, hogy kivel és miért vagyok együtt, így ezt nem fogom részletezni, viszont nem tudom, tudod-e van egy lányunk. – felhúzta a szemöldökét.
– És? Ezért jöttél ide, hogy ezt elmond? – megforgattam a szemeim.
– Nem. Suzy – t elrabolták. – csuklott el a hangom és sóhajtottam egyet. Síri csend lett hirtelen a helyiségben.
– Hogy érted, hogy elrabolták? – kerekedett ki ismét a szeme.
– Zayn – nel az óvodába mentünk érte, és közölték velünk, hogy már valaki elvitte. Tegnap este pedig kaptunk egy hívást…egy hívást, hogy fizetnünk kell,  vagy… – lehajtottam a fejem.
– És én mit tehetnék? Nagyon sajnálom, hogy ezt át kell élnetek, de nekünk már nincs sok közünk egymáshoz, Niall. – na most jön a feketeleves.
– Éppen ezért vagyok itt. Csak egy módom van, hogy összeszedjem a pénzt. – kirívóan a szemébe néztem, s vártam, hogy rájöjjön.
– Nem! – állt föl egyből.
– Erről már döntöttem. Ez az egyetlen esélyünk, hogy visszakapjuk a lányunkat. Vagy a beleegyezéseddel vagy anélkül, de el fogom adni a házat. – álltam föl én is.
– Ezt nem teheted velem, velünk. Nem is a te lányod. – felhorkantam.
– Azért illendő lett volna tájékoztatnod arról, hogy az én tulajdon házamba beköltözött egy…féreg. Oh, és Suzy igenis az én lányom. Ha idegen lennék neki, nem hívnak apának. – visszamentem az előszobába, majd mindketten jöttek mögöttem, bár a fickót még nem is hallottam megszólalni se, Valerie meg csak kapkodta a fejét és próbálta nyugtatgatni magát.
– Connor – t ne nevezd így, másrészt pedig segíts máshogy a „lányodon”, ne úgy, hogy kilakoltatsz! – felnevettem.
– Valerie, én vagyok a tulaj, bármikor eladhatom a házat az engedélyed nélkül. Három napot kapsz, hogy kiköltözz, vagy bíróságra viszem. – ezzel becsaptam az ajtót, de még hallottam annak a Connor – nak a hangját. Köcsög.

Csak az autóban, egyedül és teljes csendben vettem észre, hogy mennyire elfáradtam. Négy életmentő műtétet kellett végig csinálnom és a délutáni vizitet is rámsózták. Bezsibbadt tudattal vezettem haza, most már kicsit lassabban persze, mint Valerie – ig. Nem tudtam mire számítsak, mikor hazaérek, hisz el sem köszöntem Zayn – től. Tudom, hogy most én voltam a hibás, de ne várjon sok jót ezzel kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal feszültebb jelenleg, de ez nem menti fel az alól, hogy hogyan is viselkedett velem tegnap este.
Nehéz levegővel léptem be a ház ajtaján. Pár hete kaptam én is egy kulcsot az egész házhoz egy kulcstartóval, amin Zayn és Suzy közös képe van rajta. Bár ha Zayn lenne rajta meztelenül, sokkal többször lenne a kezemben.
Összehúzott szemöldökkel vettem le a kabátom és a cipőm, mert furcsa csend telepedett a házra. Csak az óra kattogása hallatszódott  nappaliból. Letettem a kulcsom és a többi cuccom az ebédlőasztalra és Zayn keresésére indultam. Valahogy nem gondoltam, hogy ennyire csendben lenne. Bár az időt elnézve hét óra volt.
A hálóba mentem először, hisz a legtöbb időnket ott töltjük, általában. Azt ajtó halkan nyikorogva nyitódott ki, viszont mikor megláttam mi van bent, eltátottam a szám. Liam a fotelben aludt, Zayn pedig egy halom papírral körülvéve az ágyon. Mi az isten?
Kicsit erősebben csaptam be az ajtót, mint kellett volna, így mindketten ébredezni kezdtek, s mikor Zayn észhez kapott, hogy megérkeztem, felugrott.
– Szia. – felhúzott szemöldökkel kérdőn néztem rá.
– Miért van itt Liam? – elkomorodott.
– Nem lehetek itt? Tán nem a barátotok vagyok? – Liam is felállt és közelebb lépett összekulcsolt kezekkel.
– De, csak kissé érdekes, hogy a hálónkban alszotok. – néztem itt Zayn – re, kinek kitágultak a pupillái.
– Mi? Niall, jó ég! És ha itt aludtunk? Nem egy ágyban voltunk, az isten szerelmére. – kapott a fejéhez és sebesen összeszedte az ágyon heverő papírokat. – Látod, megmondtam! Hülyeség volt az egész! – beszélt Liam – hez, és elcsuklott a hangja.
– Miről beszélsz? Mi volt hülyeség? – kérdeztem most Zayn-t.
– Tök mindegy, úgysem hallgatnál meg, nem? – sóhajtott szakadozottan és próbálta visszafojtani a kitörő sírását. Picsába. – Liam, megtennéd nekem kérlek, hogy ezeket elviszed? Felesleges volt időt szánnom rá. – Liam kezébe nyomta a lapokat és bevonult a fürdőbe, miután hangosan becsapta az ajtót.
– Szép volt, ismét! – tapsolt ironikusan.
– Most mi rosszat mondtam? – tártam szét a kezem.
– Na ez a baj veled, hogy csak mész a fejed után. Bocsánatot szeretett volna kérni, ezért is hívott át, te marha! Gyűlöli magát amiatt, hogy majdnem megütött téged és kétségbe van esve, hogy téged és Suzy – t is elveszít. – összerakosgatta a lapogat és kiment a szobából, utánamentem.
– De miért téged hívott? Miért nem hívott haza engem és beszéltük meg? – jó, oké, hülye vagyok.
– Ne nevettess, szerinted miért? Mert szeret és nem egy egyszerű bocsánatkérést szeretett volna. Viszont ha van benned annyi férfiasság, hogy helyrehozd, akkor menj utána és kérd számon ezeket. – csapta le az asztalra a papírokat. – Én a helyedben megbecsülném Őt nagyon, hiába olyan amilyen. Sokan szeretnének olyan társat, mint Ő. – felvette a kabátját és kiment a bejárati ajtón, s később már csak a kocsijának hangos morranását hallottam.

Az asztalon lévő papírokra néztem. Mindenhol Zayn és Liam kézírását láttam, de általában csak Zayn – ét. Sóhajtva ültem le a székre és vettem kezembe a legfelül lévő lapot. Első olvasásra nem értettem, mik ezek, de aztán hirtelen ért a felismerés: Zayn levelet akart nekem írni!
Pár jól ismert dalszövegrészlet is szerepet kapott benne, de rengeteg gondolat és idézet volt tőle, s tőlem is. Szinte teljesen pontosan leírta, ahogyan először találkoztunk, majd mikor vallotta be magának először, hogy szeret. Meglepődve olvastam, hogy már akkor is érzett valamit irántam, mikor a szülinapi bulija volt. Bár ha visszaemlékszem, van benne valami, mivel egyfolytában rajtam csüngött, s még a vécében is én voltam mellette. Bevallom nagy volt a kísértés, hogy odanézzek miközben a folyó ügyeit intézte.
Vigyorogva olvastam végig a második lapot is, ahol már mindenféle szívecskék is voltak a lap szélén, viszont a szöveg pont arról szólt, hogy ismerkedtem meg Suzy – val és ahogy elvittük oviba. Észre sem vettem, hogy közben eleredtek a könnyeim, de csak letöröltem a papírról és folytattam az olvasást. Borzasztóan hiányzott Suz, és csak most jöttem rá igazán, olvasás közben, hisz ki tudja mit élhet át most, ezért szinte minden szavát ittam a lapoknak. Hatalmasat sóhajtottam, mikor először futottam át a "szeretlek" szón. Hihetetlen, hogy Zayn már az elejétől fogva vonzódott hozzám, ám csak hetekkel később vette észre magán a szerelem jeleit. Nekem addig egy haláleset és egy nagy baleset kellett, hogy észhez térítsen. Felfoghatatlan, hogy mennyire hülye voltam, s ragaszkodtam az ellen, hogy szeretem. Pedig színtisztán emlékszem az első csókunkra a nappaliban, amit én kezdeményeztem, s olyannyira, vagy tán még jobban is élveztem, mint Ő maga.
Beletúrtam hajamba és az utolsó lapot vettem magamhoz, mivel sejtettem, hogy ez lesz a legdramatikusabb. Nem tévedtem. Rengetegszer használta a sajnálom szót és azt, hogy mennyire szeret és bármikor bármit megtenne értem. Valójában én tudtam ezt egész végig, csupán az a fene nagy büszkeség és a tettetett harag iránta....
A fenébe is! Őrülten szeretem Őt is és a lányát, a lányunkat is!

Zayn szemszöge:

Egyszerűen még magam sem értettem, miért kaptam fel olyan hamar a vizet, hisz nem mondott semmi rosszat, csak féltem ettől az egésztől. Ha kiröhög a régimódiságom miatt, vagy már neki túl sok ez az egész, akkor én összetörnék, teljesen. Suzy-t elvesztettem, de nem veszíthetem el örökre! Bármit megtennék érte, akár az ördögnek is eladnám a lelkem, ha tudnám, így biztonságban lesz.
Niall – ért ugyanezt. Soha senki iránt nem éreztem így még, és tudom hogy nem sokszor adatik meg az ilyen az életben, ezért sem szeretném Őt elveszíteni.
Megmostam az arcom, a kezem és mindent átsimítottam magamon, majd nagyjából egy jó félóra múltán kiléptem a fürdő ajtaján, s halkan Niall keresésére indultam. Meg szeretném beszélni ezt az egészet, ha tetszik ha nem!
Nem engedem, hogy a hülyeségem, a hirtelen indulatosságom tönkretegye a szerelmünket, a családunkat!
A szobánkból kiérve ráláttam a konyhára, s így megtorpantam, mikor megláttam Őt az asztalnál ülve, kezében a papírjaimmal. Tüdőmbe rekedt a levegő és sípolt a fülem, de nem akartam, hogy meglásson. Látni szerettem volna a reakcióját, viszont mikor kitört belőle a sírás, nem haboztam tovább, halk léptekkel mögé mentem és remegő kezekkel, de átöleltem hátulról a nyakát. Éreztem, hogy megremeg és Ő is átölel. Egyszerűen nem kellettek szavak, csupán egymás jelenléte. Tudta mindkettőnk, hogy már minden rendben lesz, csak tartsunk ki egymás mellett.
– Szeretlek! – suttogta.

– Minden porcikámmal! – suttogtam én is fülébe és puszikat adtam nyakára.

3 megjegyzés:

  1. Komolyan sokszor nem tudom mit írjak! Szeretlek olvasni és ezt a sztorit kifejezetten imádom,de bevallom mikor rosszra fordultak a dolgok,először elvesztettem a fonalat,utána pedig szomorúság lett úrrá rajtam! Annyira jó volt olvasni,hogy végre mennyire boldogok könnyed volt és szerethető! És most talán újra van remény,hogy a boldogabb idő következik! Szeretném nagyon ha befejeznéd,mert kíváncsi vagyok te mit szánsz befejezésnek! Az sem baj ha lassan hozod a részeket csak fejezd be kérlek!! Remélem,többen írnak neked,hisz tudom az fontos!

    VálaszTörlés
  2. Na jó! Én újra meghaltam! Zayn kiütötte a cukiság mérőmet!😍 Niall meg néha egy fasz...de azért szerethető a szívem!😊
    Jó ötlet volt a ház, nagyon tetszik!😋
    Siess kérlek!😘
    Puszi xx
    U.I.:én mindig komizok😘

    VálaszTörlés
  3. Szuper rész lett!!! Ne hagyd abba pls! ♥♥♥

    VálaszTörlés