Chapter Twenty-nine

Sziasztok,

végre visszatértem és itt is van a folytatás. Innentől kezdve kicsit bonyolódni fognak majd a dolgok, és nem lesz nyugtuk a szereplőknek. Remélem nem sokan pártoltatok el tőlem, de ha mégis, elfogadom.

Jó olvasást és hagyjatok nyomot!

xxx Nicole Evans.

Zayn szemszöge:

A napok csak teltek és teltek, viszont én még életemben nem voltam annyira boldog, mint az utóbbi időszakban. Niall-el tényleg megtaláltuk a közös hangot. No, nem mintha eddig nem lett volna meg, de most valahogy minden tökéletes. Szinte egymás gondolatait találjuk ki, Niall már nyugodt szívvel visz be maga mellé segédnek egy komolyabb műtétnél is, és itthon pedig ott segít ahol tud. Suzy mára szerencsére teljesen felgyógyult, már szaladgál is, sőt, valamelyik nap azzal jött oda hozzám, hogy be akar nevezni egy kisvárosi futóversenyre. Azt hittem mentem szívrohamot kapok, de hála istennek megértette, hogy ez még nem fog menni. Niall-t már mindig apu-nak hívja, amitől Niall-nek ellágyul a szíve folyton. Őt nézem állandóan és látom rajta azt a hihetetlen nagy változást.

Egyszerűen minden túlságosan szép, hogy igaz legyen. Biztosan csak én érzem így, de mintha hamarosan valami rossz dolog történne velünk. Az a kimondott rossz előérzet.

Éppen ezért beszéltük meg Niall-el, hogy elvisszük Suzy-t egy vidámparkba, és mindenre felülünk vele. Egy szép kis családias napot tartanánk, mint egy igazi család.

-Apa, nyem tudom mejje vany a szandájom. -nyafogott Suz, majd levágta magát a földre és keresztbe fonta a karjait. Kis durcis.

-Na, Suzy, ne nyafogj. Nem raktad az ágyad alá? Valamelyik nap is ott láttam egy két cipőt. -Niall felkapta az ölébe és bevitte a szobába, hogy megkeressék ketten a cipőt. Hát meghalok, olyan édesek!

-De Apu, nyem hiszem, hogy oda jaktam. -nevetett, mert Niall közben megcsiklandozta az oldalát.

-Megnézzük, aztán megyünk, mert a végén nem tudunk egy nap alatt felülni mindenre. -puszilt bele  nyakába, mire Suz felvisított.

Mikor kijöttek, már Suzy a saját lábán totyorgott a szandálában. Felnevettem.

-Ott volt mi?

-Ott hát. -nevetett Ni.

-Siessünk és akkor kapsz egy hihetetlen nagy vattacukrot is! -ígértem neki, hisz nem lehet mindenben Niall a jó.

Mikor odaértünk csupán tíz percet álltunk sorba és szerencsésen bejutottunk a parkba. Suzy természetesen egyből a hullámvasútra szeretett volna menni, de mondtuk neki, hogy előtte menjünk egy kisvasúton vagy egy kezdő dolgon, mert ahogy ismerem a kislányomat még összehugyozza magát.

-Oké oké, de ha hányni fogsz, vagy nyávogni, el leszel fenekelve! -haptákba vágta magát és megfogta a kezem, illetve Niall-ét is és a játékok felé kezdett húzni. Felmutattuk a jegyünket és azonnal be is jutottunk, még szerencse, hogy olyan hely volt, ahol hárman is elfértünk egymás mellett. Suzy ült középen, Niall jobb oldalt én pedig bal oldalt, ám Niallel összekulcsoltuk ujjainkat, s csak aztán kötöttük be magunkat. Mikor elindult a kocsi Suz kikerekedett szemekkel nézett rám, aztán Niall-re. Majdnem felröhögtem.

-Mi van kisasszony? Nem tetszik? -kérdeztem tőle, de csak egy visítást kaptam válaszul, mert beindult a menet és közeledtünk a hurokhoz. Niall-re néztem, aki csillogó szemekkel nevetett. Élvezi a kis szarházi is.

-Imádlaaak! -nevette, de mikor Suz mindkettőnk kezét le akarta szakítani odakaptuk a fejünket. Szegénykém hányni fog, ha nem javul.

-Nyugi, élvezd! -kiabáltam a fülébe és egy puszit nyomtam a hajába, majd Niall füle tövébe is adtam egy csókot.

Mikor vége volt a menetnek és kiszálltunk a kocsiból Suzy szinte azonnal szédelegni kezdett és épp tudtam szerezni neki egy zacskót, mert különben szétokádta volna az előteret. Niall csak röhögött egy nagyot, de valójában elég rosszul nézett ki a picim.

-Most végre meggondolod, hogy mikor és hova ülsz fel? -kérdeztem tőle. Csak bólogatott és ott ültünk hárman a padon legalább fél órát, mire addig jutottunk, hogy inni tudjon kicsit.

-Kaphatok vattacukjot? -kérdezte tőlünk. Felnevettünk.

-Hogy megint hányj egy nagyot? -Suz megforgatta a szemét és kótyagosa még, de felállt.

-Nyem fogok hányni! -keresztbe fonta a karjait durcásan.

-Előtte sétáljunk egyet! -Megfogtuk kis kacsóját és kézen fogva meneteltünk a játékok között.

Mindenfelé fagyis, Ice ’n’ Go-s, illetve vattacukros bódét lehetett látni. Remélem semmi ismerőssel nem találkozunk, ez a mi napunk. Nem igen szeretnék jópofizni senkivel. Ahogy láttam Niall-nek is ilyesmin járt az esze, mert össze – vissza tekintgetett frusztráltan. Csak jót mosolyogtam rajta és az érzéseim egyre gazdagabbak lettek, hiszen valójában mindig is ilyenről álmodtam. Hogy el tudjunk menni bárhová és szarjuk le az emberek vizslató tekintetét, mivel nem Ők, hanem mi vagyunk felhőtlenül boldogok. Remélem ez még sokáig lesz így, s nem lesz semmi hátulütő probléma, nem tudnám elviselni!

-Apu, fáj a jábam! -Niallel egyszerre nevettünk fel. Nem igaz, hogy állandóan nyávogni kell.

-Gyere. -Niall egy laza mozdulattal felkapta az ölébe Suz-t, míg az nyelvét nyújtva vigyorgott felém. Oh, így játszunk?

-Ne éld bele magad olyan nagyon kisasszony! Niall te meg ne kényeztesd el nagyon! Lassan ő irányít minket.

-Azért nem! -nevetett föl a szőkeségem. -Két ilyen apával nem hiszem, hogy fel meri húzni a kesztyűt. -Suz szemet forgatott, mi meg nevettünk, aztán Suz felkiáltott!

-Olyat kéjeeek! -mutogatott a csokis pokornra. Nagyot sóhajtottam, majd odaadtam a pénztárcám Niall-nek.

-Vegyél neki, amit akar, elszaladok a mosdóba. -adtam egy puszit az arcára és körbenéztem, hogy merre taláható az illemhelyiség.

Niall szemszöge:

-Na, Suz. Mit szeretnél? -kérdeztem tőle, de közben persze Zayn tárcáját eltettem a zsebembe, és a sajátom vettem elő. No, nehogy már Ő fizessen mindent. Megáll az eszem.

-Öhm, olyan cokis kukut. -beálltunk a sorba és dobtam egy picit Suzy-n, nehogy leessen.

-Okés, kérjem én vagy nagylány vagy már és te is kitudod? -tudtam, hogy ezzel a dumával megfogom.

-Majd ény kikéjem. -elfordult és már vette is volna ki a tárcát a kezemből.

-Héló, azért álljon meg a menet.- nevettem. -Te kikéred, én meg fizetem. -bólogatott, de később már elhalmozta az arcom puszikkal.

-Köszönyööm, Apuu. -még mindig olyan fura a szájából azt hallani, hogy apu, de imádom, ahogyan Őt és Zayn-t is.

-Bármikor tündérkém. – idő közben előre jutottunk és az eladó szemöldökét felhúzva nézett ránk. Furcsa fazon.

-Mi adhatok? -kérdezte. Suz megköszörülte a torkát.

-Olyan cokis kukojicát szejetnyék. -kicsit fészkelődött rajtam, de a mosolyom nem hagyott alább. Megzabálom!

-Nagyot vagy kicsit? -tündérkém persze egyből rávágta, hogy nagyot, s mikor fizettem, Zayn épp betoppant. Elvettem a srác kezéből a dobozt és kicsit arrébb mentünk, hogy el tudjunk pakolni, persze Suz már eszegetett és az olvadt csoki ráragadt az arcocskájára.

-Bocsi a késésért, nagy volt a sor. -törölgette a kezét. -A tárcám? -odanyújtottam neki egy nagy mosollyal az arcomon.

-És miért te fizetted?- nézett bele a zsebekbe. -Azért adtam oda.

-Ezt már megbeszéltük. Nem fizethetsz mindent te. Nálad lakom, nálad eszem, nálad fürdök, legalább Suzy dolgait fizethetném én. -láttam rajta, hogy nem épp jókedvébe találó a téma.

-Majd ezt otthon megbeszéljük még egyszer. -torkot köszörült és épp indultunk volna, mikor az eladó srác utánunk kiabált.

-A visszajárót ne felejtsétek el! -mutattam, hogy egy pillanat és visszafordultam érte, de amikor Zayn ránézett a srácra ledöbbent, ahogy a csávó is.

-Nocsak, Zayn? -féloldalas mosolyra húzta a száját és megmondom őszintén, inkább keltett bennem ellenszenvet és undort, mint kedvességet és önzetlenséget.

-Roy? -csak kapkodtam a fejem, de a döbbenet és a harag!? elnyomta a hangulatot, már ha volt olyan.