Chapter Thirty

Sziasztok, ne haragudjatok az ismételt kimaradásért, de konkrétan alig voltam itthon a héten. Szerintem hétvégén lesz kitéve a rész mindig, úgy legalább pontos leszek.

A részről annyit, hogy kicsit éljétek bele magatokat a szerelembe, mert hamarosan jön a feketeleves.

Jó olvasást!

xxx Nicole Evans

Niall szemszöge:

Csak álltunk ott, mint az idióták, s láthatólag csak Zayn és ez a Roy gyerek tudta, hogy mi folyik itt.

-Öhm, elmagyaráznátok hogy ez mi? -mutogattam közöttük. Zayn csak zavartan megvakargatta a tarkóját, a srác meg mindentudón vigyorgott.

-Természetesen. Bár előtte köszönnék Susanne-nek, mivel Ő is ismer ám. -integetett a kicsitnek, mire Zayn arca grimaszba fordult és haragosan nézett rá.

-Te csak ne köszöngess neki. Nem ismer téged. -sziszegte.

-Ó, dehogynem. Hisz te is tudod, hogy néhányszor voltam nálatok. -kikerekedett a szemem és lassan kezdtem összerakni a képet.

Te jó ég! Nem hiszem el!

-Szerintem ezt nem most és nem itt kellene megbeszélnünk. Sőt, semmit sem kell megbeszélnünk. Gyertek, megyünk haza! -Zayn szinte dühöngött magában, mely eléggé kiverte nálam hirtelen a biztosítékot.

-Álljon meg a menet! Zayn! Ő ki? Mert bocsánat, de nem mutatkoztál be. -néztem rá egy grimasszal.

-Bocsánat, a segged ne nyaljam ki? Semmi közöd hozzá, de hát legyen. Roy Davis vagyok, Zayn…-kezdett felmenni bennem a pumpa.

-Pofa be! Suzy ilyen beszédet nem fog hallgatni, és semmi közöd hozzám. Niall-lel vagyok és igenis van köze ahhoz, hogy én mit csinálok. A viszont nem látásra. -beláttam, hogy nem maradhatunk itt, túl sok ember vesz körül, Suz pedig nem fog csúnyán beszélni, mert ez az alak előtte pofázik.

Ez a Roy felnevetett és még utánunk kiabált.

-Még találkozunk, Zayn! -tiszta ideg voltam én is és Zayn is. Nem csodálkozom. Nem azzal van a problémám, hogy bunkó volt, hanem amilyen közönséges és arrogáns.

-Hol parkoltál? -egy fokkal kedvesebben kérdezte, s mikor kivettem a slusszkulcsot és elmutogattam merre vagyunk már sietett is arra. Amint Suzy nem lesz velünk, mindent sorjában elmesél!

-Apu! Apa miéjt ilyen méjges? -kérdezte Suz megszeppenve, tiszta csokis szájjal. Elmosolyodtam és egy nagy cuppanós puszit hagytam arcocskáján.

-Felidegesítette a bácsi. Ne aggódj, nem sokáig lesz ilyen. Ha hazamegyünk pihenünk egyet, hamizol a milánóiból, aztán csobbanunk a kádban és kialszod magad a holnapi ovira, jó? -bólogatott és nekem dőlt. Csokis lesz az ingem, de ez legyen a legkevesebb baj, hisz szeret, s én is Őt.

A kocsiban sem volt felhőtlen a szituáció. Zayn úgy szorította a kormányt, mintha az élete múlna rajta, s hiába mondtam, hogy vezetek én, nem engedte. Suzy meg sem mert szólalni, szerintem ismerte már az apját, hogy milyen ha ideges. Zayn nem a hirtelen haragúságáról híres, de úgy tűnik ez nagyon felzaklatta. Ezért sem faggattam a úton.

Ám mikor egy nagyon csapott a kormányra az egyik piros lámpánál, megugrottam.

-Zayn. Itt a kicsi is. -utaltam a hátsó ülésen lévő tündérkére.

-Leszarom. -felhorkantam.

-Az látszik, de legyél tekintettel rá. Még kicsi! -sejtettem, hogy az okoskodásom csak olaj a tűzre, de próbálkoztam nem azzal foglalkozni, hogy elküldhet a francba is a kicsi füle hallatára.

-Ne szólj bele. Ez nem a te bajod. -felsóhajtottam és kinéztem az ablakon. Inkább nem szóltam semmit, nem szerettem volna még egy veszekedést. Már elegem van. Eddig olyan jól meg voltunk, de úgy tűnik sosem lehet az embernek nyugta.

Ez után beállt a csönd, egészen míg haza nem értünk. Suzy idő közben elaludt, így szó szerint ki kellett műtenem az üléséből.

-Gyere, eszel egy kicsit, aztán fürdünk. Tudod, megbeszéltük! -simogattam a fejét és felkaptam, ahogy a vidámparkban is tettem. Direkt nem néztem Zayn-re, mert tudtam, hogy most van abban a fázisban, hogy össze vissza csókolgatna és bocsánatot kérne. Azt majd később.

-Nyem akajok. Ájmos vadok. -szinte aludt, mikor mondta.

-Muszáj kicsim, legalább pár falatot. Egy falat nekem, egy meg neked. Így jó? -bólogatott, mire felnevettem halkan.

Bent levettük a tavaszi bőrdzsekinket meg a cipőt és az ölemben vittem a konyhába.

-Ni! -Zayn szólt mögöttem bűnbánó hanggal. Tudtam.

-Lefektetem Suzy-t és utána megbeszéljük. Tudnál addig valami vacsorát csinálni kettőnknek? -mosolyogtam rá. Bólintott és megmosta a mancsait a fürdőben, majd kivette a hűtőből a zöldségeket.

-Omlett jó lesz? Csinálhatok pirítóst is vagy ha valami mást ennél akkor azt is, de rendelhetünk is. -felnevettem.

-Jó lesz, nyugi. Csak sokat, éhen halok. -dobtam neki egy puszit a levegőben, mire csak két csillogó szem és egy mosoly volt a válasz. Közben én Suzy-t beültettem az etetőszékbe, hiába nagy már, félálomba nem tudna normálisan enni.

Több, mint fél órámba telt, mire megette a kis tányér főzeléket, mert hol elaludt, hol nem. Szegénykém már szinte sírva ült a kádban, mert fázott, hisz a meleg víztől kirázta a hideg. Sietve mostam le róla a napi piszkot és bújtattam pizsamába majd az ágyba. Szinte egyből aludt, ahogy letette a fejét a párnára.

-Jóéjt, tündérkém. -egy puszit nyomtam feje búbjára és letekertem a kislámpáját, de nem teljesen, mert úgy fél aludni.

Becsuktam az ajtót és egy nagy sóhaj után a konyha felé vettem az irányt, ahonnan finom illatok áramlottak ki.

Hatalmas vigyor költözött arcomra, mikor megláttam, hogy Zayn egy fehér köténnyel a derekán kavargatja a serpenyőt és az asztalon meg van terítve gyönyörűen, s csupán két gyertya világít, no meg a spot-lámpa, ami a konyhabútorba van beépítve.

Sejtettem, hogy valami cuki kis dolgot akar csinálni, hisz ismerem. És imádom!

-Mi lesz a menü? -somfordáltam oda hozzá és derekára tettem a kezem, majd állam a nyakához tettem és végigsimítottam a karján.

-Összedobtam egy kis csirkemellet és rizst hozzá. Remélem nem baj, hogy nem háromfogásos kaja, legközelebb elmegyünk egy étterembe, megígérem. -felnevettem.

-Zayn, Zayn, hallod, nem kell semmiféle étterem. Én megvagyok úgy is, ha csak itthon eszünk előző napi maradékot. Persze néha elmehetünk ide – oda, de nem ez a cél. Hanem az, hogy veled legyek, s tudom, hogy közönségesen hangzik, de kibaszottul szeretlek és leszarom a körülményeket. -két kezem közé fogtam arcát és szemeibe néztem végig.

-Meg sem érdemellek, ugye tudod? -vigyorgott.

-Tudom, de szeretsz és én is téged. Most pedig leülünk, megvacsorázunk és elmeséled ennek a Roy Davis-nek a sztoriját. Nem szeretnék ferdítéseket, sejtem a dolgot, de mindent tudni akarok. -közelebb hajoltam hozzá és egy forró csókban részesítettem. Annyira szerelmes vagyok belé!

-Nos, hol is kezdjem… -tördellte az ujjait.

-Az elején. -figyelmesen hallgattam.

-Rendben. -sóhajtott. -Roy Davis. A Cube Bar-ban ismertem meg. Tatiana-val összevesztünk és a bárban kötöttem ki, majd Roy ágyában. Egyszerűen annyira ideges voltam, hogy már nőhöz sem tudtam érni. Ő volt nekem az első férfi az életemben, és előtted is csak ő volt. Nem volt semmi érzelmi kapcsolatunk, csak találkoztunk szombatonként, és dugtunk. Részemről semmi érzelem nem volt, ezt hangsúlyozom, ám a végén kiderült, hogy nála nem így van. Mivel teljes titokban történtek a találkozásaink, ezért fenyegetni kezdett, hogy vagy vele maradok, vagy Tatiana-val. Persze, hogy Tatiana-t választottam, hisz Suzy-t az életem árán is megvédeném bármitől.

Az lett belőle, hogy kitálalt Tatiana-nak, és így kezdődött a süllyesztő. Majd eltűnt, nem hallottam róla semmit. Most pedig hirtelen felbukkant és nagyon az az érzésem, hogy keresztbe akar nekünk tenni, hisz látja, hogy férfival vagyok, ám nem vele. A legjobban attól félek, hogy Suzy-t akarja bántani. Vagy téged…-kétségbe volt esve. Sejtésem sem volt, hogy ez a történetük.

-Figyelj! Mi azért vagyunk, hogy megvédjük Suzy-t és egymást. Együtt dolgozunk és az óvoda is az egyik legbiztonságosabb a városban. Nincs mitől félnünk, ha pedig mégis, akkor beavatjuk a rendőrséget. Rendben? -összekulcsoltam ujjainkat és játszani kezdtem velük.

-Ígéred, hogy minden rendben lesz?

-Megígérem!

Miután leszedtük az asztalt Zayn elment ágyazni, én pedig a kádat engedtem tele forró vízzel, hisz hiába van már igencsak tavasz, elég hidegek az éjszakák, így a fűtés még megy. Bedobtam egy sötétkék fürdőbombát is a vízbe és egy csomó illatos golyót, s miután feloldódtak teledobáltam a vizet rózsaszirommal. Meggyújtottam a kád szélén pihenő rengeteg gyertyát és leoltottam a lámpát. Pár perc elteltével nyitódott az ajtó és Zayn meglepett arcával találtam szemben magam.

-Wow.

-Tetszik? -kérdeztem, miközben odalépdeltem hozzá félmeztelenül.

-Imádom. Köszönöm, Ni. -húzott közel magához. Összerácncolt szemöldökkel kerestem szemeit, hisz a sötétben kevésbé láttam Őt.

-Mit is?

-Mindent. Hogy nem húztad föl magad a Roy-os dolgon, hogy így szereted Suzy-t és, hogy ennyire szeretsz engem. Hát, hogy vagy. -teljes mértékben elérzékenyültem, férfi létemre.

-Én tartozom köszönettel, mert sokszor voltam hülye és értetlen, tudod jól. Viszont megoldottuk a problémákat, és ha ez a Roy gyerek készül is valamire ellened, ellenünk, akkor hát tegye! -beszívta a levegőt.

-Tegye?

-Igen, nem hinném, hogy akkora ésszel rendelkezik, mint amennyire bunkó. Nem tud érdekelni, amíg te velem vagy és a kis tündérkével. -megpusziltam és hátrébb húztam, hogy le tudjon vetkőzni.

Pár perc múlva már mindketten a kádban feküdtünk, s most fordított felállásban. Ő volt az ölemben, így bal kezemmel az ujjait birizgáltam, míg a jobb kezemmel a haját túrtam folyton.

-Nagyon szeretlek Niall! -szorította meg a kezem.

-Én is téged, Zayn! -előrehajoltam és belepusziltam szép fényes, kellemes illatú, fekete hajába.