Sziasztok,
rettentően
sajnálom ezt a napos késést, de elnéztem a dátumot és szombat helyett ma rakom
ki a részt. Remélem nem gond.
Mostantól, ha
összejön, akkor heti két rész lesz, de a heti egy biztosan. A kommentekért
nagyon hálás vagyok és remélem ez is úgy fog tetszeni, ahogy az előző rész.
Jó olvasást és
hagyjatok nyomot!
xxx Nicole E.
Zayn szemszöge:
És
eljött ez a nap is, Tatiana temetésének napja. Fogalmam sincs mihez kezdek ezek
után, de minden költözésre szánt félretett összegem a temetés szervezésére ment
el. Suzy még mindig altatásban van, ami miatt már egyre nyugtalanabb vagyok. Azt
mondják, normális dolog, hogy egy héttel a baleset után még alszik, de nagyon
az az érzésem, hogy itt bizony többről van szó.
Olyan
nyakatekert módon fekszik ott, hogy sokszor kell visszafognom magam, mert
legszívesebben felkapnám és otthon ápolnám magam mellett míg fel nem kel.
Ami
a legjobban hiányzik, az a mindennapos nyüzsgés. Az, hogyha hazaérek legyen
kivel beszélgetnem, hogy megmondja nekem a tutit mindig. Az pedig még jobban,
hogy ott legyen velem, hogy tudjam, jól van. Erre most egy kórházi ágyon
fekszik, s én nem tehetek ez ellen semmit sem. Csupán várok, várok a csodára, s
arra, hogy végre túlléphessünk ezen.
Niall.
Niall
azóta folyton hív, minden alkalmat megragad, csakhogy egy kicsit is
beszélhessünk. Ha akarnám sem tudnám felvenni neki mindig, mert az élet megy
tovább, s nem ülhetek egész nap a hátsómon, s várjam, hogy a sült galamb a
számba pottyanjon. Ez esetben Niall-ről van szó, de egyre megy.
El
sem tudom mondani mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy ne nyomjak rá a zöld gombra
nap, mint nap, de tudom, ha megteszem ugyanoda jutunk, ahova eddig is. Sehova.
Nem tudok várni a végtelenségig. Ha neki elég volt ennyi, akkor én elfogadom.
Viszont arra sem vesz rá a lélek, hogy más után keressek. Nem tudnám megtenni
vele, s magammal sem. Valamiért túlságosan fontossá vált számomra, és hiába
történt közöttünk az, ami, én még szeretni fogom.
Igen,
szeretni.
Nem
hazudhatok magamnak sem, s Suzy-nak sem. Most veszítette el az anyját. Még nem
is tudja, de tényleg tönkrement körülöttünk minden. Túl ok minden történt rövid
időn belül, ami eléggé megviselt engem, s édesanyámékat is. Hiába gyűlölték
Tatiana-t, attól még hellyel-közzel csak a "menyük" volt. Nem könnyű egy ilyen
fiatal nőt eltemettetni. Sem végignézni.
Zsebre
tettem a tárcám, a mobilom és néhány csomag zsebkendőt, majd felkaptam
sötét színű~pontosabban fekete~zakómat és egy gyors hajrázás és arctapogatás
után el is tudtam indulni szüleimhez, akik ugyancsak elkísérnek a temetésre.
Nem bírnám végigcsinálni egyedül.
A
már jól megszokott bőgéssel felhördült a kocsimotor és tíz perc nem telt bele,
már a szüleimet láttam meg kisétálni sietősen a szép, díszekkel ellátott, fehér
színű faajtó mögül.
-Szervusz
kisfiam.-anyám karikás szemekkel szállt be az anyósülésre. Egy-egy puszival
illettem és megszorítottam kezét, tudatva ezzel, hogy nekem sem könnyű.
-Szia,
anya. Ugye minden rendben van!-kérdeztem, mert apám eléggé morcos képet vágott,
ami tőle nem egészen megszokott.-A körülményektől eltekintve!-tettem hozzá, s
mindkettő egyszerre sóhajtott fel.
-Persze,
csak nagyon megvisel minket ez az egész. Nem mindennap hall az ember ilyeneket,
de az, hogy ez a te családodban történik még inkább megterhelő. Ne rágd magad
ezen fiam, te csak törődj a saját dolgoddal és segítünk amiben csak
tudunk.-apám hátulról a kezét a vállamra tette és erősen megszorított. Ránk
férne már egy jó kis apa-fia beszélgetés.
-Köszönöm,
hogy itt vagytok. Nem tudom mihez kezdenék nélkületek.-mindkettőjükre
rámosolyogtam és előrenéztem, majd elindultunk a temető felé.
Anyukám
egy hosszú, fekete ruhát viselt,amihez egy csillogó szürke sálat, egy fekete,
telitalpú cipőt és egy bársony kalapot vett fel. Sminket a szokásától eltérően
most nem tett fel, mert nem mondja ki ugyan, de sírni fog. Minden temetés
megsiratja, ismerem már. Ezért is szeretem, mert ennyire önzetlen, meg hát
persze csak Ő az anyukám.
Apukám
már sokkal visszafogottabban nézett ki. Egy hozzám hasonló fekete öltönyt
viselt, s a gallérjánál megkötött egy fekete nyakkendőt is, az elegancia
érdekében.
Nagyon
szeretem őket, fogalmam sincs hol lennék nélkülük. Valószínűleg az életem egy
romhalmaz lenne, Suzy-éval egyetemben.
Nem
tudtam elmondani a beszédemet, nem ment. Ahogy a sötét, hideg lyuk felett
álltunk, s mellettünk a koporsó, melyben a volt barátnőm élettelen teste
fekszik….egyszerűen nekem sok volt ez. Férfi embert megszégyenítő módon kezdtem
el sírni, s az csak rátett egy lapáttal, hogy a kislányom sem láttam két napja.
Nem volt senki, senki a szüleimen kívül, aki átölelt volna és a fülembe
suttogta, hogy minden rendben lesz. Nem volt senki, aki egy kicsit is, de
rám mosolygott volna őszintén. Minden emberen, ismerősön, ismeretleneken is
láttam, hogy sajnálnak. Nekem nem kell senki sajnálata, csak végre rendeződne
minden körülöttem!
-Zayn,
Zayn!-anyukám arcán is könnyek potyogtak le. Nem a fájdalom miatt, vagyis nem
csak az miatt, hanem a közeg, a zene, a helyszín miatt is.
Felnéztem
rá, de Ő csak egy pontot figyelt nem messze tőlünk.
-Mi
az anya?-nem értettem semmit. Kit kell nézni?
-Ő
nem az az orvos barátod? Mit keres itt? Te hívtad?-szívem hevesen kezdett
dobogni és furcsa érzés szökött fel a torkomba, hevesebben vettem a levegőt és
egyből Niall-t kezdtem el keresni.
-Öhm,
hol?-szememmel minden embert körültekintően végigmértem, s letöröltem könnyeim,
mert alig láttam valamit. Éreztem, hogy valaki figyel, de nem tudtam rájönni
merről.
-A
sarkon, a bokornál.-odakaptam a fejem és tekintetem beleütközött egy laposan
pislogó, gyönyörű kék szempárba, akinek tulajdonosára rettentően haragudnom
kellene, mégis…szeretem Őt. Ahogy meglátta, hogy észrevettem, félénken
elmosolyodott és lesütötte a szemét. Szigorú tekintettel álltam pillantását és
muszáj voltam félrenézni, mert tudom, hamarosan beszélnünk kell. Bár nem akarok,
muszáj lesz. Már egyszer megmondtam neki, hogy nem akarom Őt látni…magamnak is
hazudtam. Nem bírnám ki, ha ne láthatnám napokig. Nem hinném, hogy túl hamar
szerettem belé, s túl hamar történtek közöttünk dolgok, mert amennyire én, úgy
akarta Ő is. Nem csak én vagyok a hibás, így nyilván nem csak Őt kellene hibáztatnom,
nem igaz?-Ő az?-anyám hangja szakított ki a bambulásomból, s mikor pár pillanat
múlva visszanéztem felé, már sehol sem láttam.
-Igen,
de nem én hívtam ide. Muszáj majd beszélnem vele. Ne haragudj.- indultam volna
a megkeresésére, de anyám belém csimpaszkodott.
-Majd
később elintézed a szerelmi ügyeidet, meg fog várni, elhiheted. Most viszont
rengetegen szeretnének részvétet nyilvánítani, elsősorban neked, mivel Tatiana
szülei is elhunytak már..te voltál a legközelebb eső hozzátartozója, ennyivel
tartozol az ismerőseinek. Most pedig nyomás!-anya úgy utasítgatott, mint
kicsinek. Ezt nem szerettem, de most be kellett látnom, igaza van. Niall ráér.
Vele később is meg tudom beszélni a dolgainkat. Már ha vannak dolgaink.
Dörzsölve
törölgettem az arcomat a negyvenedik öreg nő után, kik jól összesírtak és
összenyálaztak, miközben mindegyiktől meghallgattam, hogy Tatiana milyen jó
ember volt. Ja, az volt. Mégsem kellett neki a saját lánya. Ezt persze nem
dörgöltem az orruk alá, azon nyomban kihajítottak volna virágostul mindenestül
a temetőből.
-Áh,
Zayn. Ezer éve láttalak. Nem így terveztem a következő találkozót, viszont jó
látni, hogy rendben vagy.-Ms.Ludvig mindig is ilyen közvetlen volt. Magyarán
idegesítő. A parfümje sem a mai évjárat, viszont az, hogy ötvenkilenc évesen se
férje se senkije…kissé elszomorítja az életkedvemet.
-Örvendek,
Ms.Ludvig.-az álmosolyomat elővettem és kénytelen voltam a rengeteg feketébe
öltözött, síró ember között mosolyogni, csak azért, mert Ms.Ludvig betalált.
Hurrá. Szebb sem lehetne a napom.
-Tudod,
Tatiana-t sajnáltam nagyon. Nem is értem, hogy egy ilyen szép és életrevaló nő, hogyan lehet ennyire kedves. Nem érdemelte meg ezt a tragédiát, illetve azt
sem, hogy már nem szeretted. De hát ilyen az élet, egyik megy a másik jön, nem
igaz?-kitágult pupillákkal néztem a nőre, s próbáltam kordában tartani a
homlokomon lévő ütőerem, s a tikkelő szememet. Ha nem lenne öregebb nálam,
illetve nem az ellenkező nemből való lenne, kedvemre vernék be neki egyet.
-Elnézést,
beszélhetnék Mr.Malik-kal asszonyom?-hm. Értékelem a segítségét, de itt már
elvágta magát.
-Kisasszony,
esetleg. Másrészt éppen beszélgettünk, nem tűnik fel önnek?-a fejem is kezdett
fájdulni.
-Ne
haragudjon Ms.Ludvig, de halaszthatatlan megvitatni valónk lenne, később
szívesen látom nálam. A múltkor kaptam egy kedves barátomtól egy előző
évszázadból való Tennessee-t.-rákacsintottam megzavarónkra és Ő egyből vette az
adást, el is húzott a förtelmes nőszemélytől.
-Nem
is tudtam, hogy van ilyen drága italod.-szívem hevesen dobogott és furcsamód
melegem lett.
-Nincs
is, csak nem tudtam mivel lerázni.-felnevetett, mire széles mosolyba húztam a
szám. A nevetése ragad. Egy azon dolgok közül, melyeket olyannyira szeretek
benne.
-Förtelmes
egy nő, sajnállak.-mosolyom lehervadt az arcomról, mikor rájöttem kivel is
beszélgetek éppen. Már majdnem a temetőn kívülre kerültünk, mikor megálltam.
Hátrafordult.
-Miért
vagy itt?
Imádtam! :) Annyira elszomorító, hogy Zayn-nek így tönkrement az élete, de bízok benne, hogy majd Niall segít neki :) Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ki lehet az aki "megmentette" Zaynt :D Alig várom a következő részt :)
VálaszTörlésPuszi ~ Nessi
Köszönöm szépen <3
Törléshát ki? egyértelműen Niall, vagy nem volt ennyire egyértelmű? :D
Köszi, hogy írtál <3
xxx Nicole E.
Aranyosak tudtam,hogy Niall nem hagyja magára!
VálaszTörlésKövettek el hibákat de nekik együtt kell lenni!
Én nagyon örülnék a heti 2 résznek,na de ne legyek telhetetlen-))))))
Puszi
Igen igen, szerintem is. Bár már haladnak a kapcsolat felé, csak lassan.
Törlés<3 lesz heti kettő, csak tudjam is írni.
xxx Nicole E.
Szia!❤
VálaszTörlésTegnap olvastam el egyszerre az egész blogot és nagyon nagyon tetszett! Tetszik ahogy fogalmazol és mind a Zayn és Niall szemszögek is nagyon elnyerték a tetszésemet. :) Ne haragudj, hogy csak most komizok, de innentől igyekszem minden résznél véleményt írni majd!
És akkor most erről a részről.
Nagyon örülök neki, hogy a szöszi nem adja fel és próbálkozik Zaynnel! A kis tündér Suzy pedig minél előbb gyógyuljon meg, mert vérzik érte a szívem! :(
Nagyon remélem, hogy hamarosan kibékülnek, mert már nagyon szeretném együtt látni őket!
Várom már a következőt!
Puszi, D.❤
szia,
Törléswow, örülök neki. Úgy örülök ilyenkor, mikor egy új arc csatlakozik hozzánk. Köszönöm <3
Hát Niall-nak kell is próbálkozni, nem kis dolgot rontott el. Suzy most egy kicsit ki van írva a történetből, de már nem olyan sokáig.
<3
xxx Nicole E.