Chapter Seven

Szép napot!

Remélem mindenkinek jól telik a hétvégéje....holnap megint hétfő..jaj..

Ide most nem írnék különösebben semmit...itt kezdődnek a bonyodalmak...illetve az elkövetkezendő két részben...kíváncsian várom a visszajelzéseket!

~Nicole E.~

Niall szemszöge:

Szombatra már olyan szinten fáradtak éreztem magam,hogy nyolc óra alvás is kevésnek számított nekem..nem tudtam kipihenni magam.Főleg úgy,hogy a drágalátos feleségem mindennap hívogatott és küldött vagy hat üzenetet.Azt gondoltam,hogyha pár napra elköltözök onnan,kikapcsolok és tudok másra figyelni,hát tévedtem.Hiába voltam egész nap a kórházban,vagy néha Zaynnel,meg persze Liammel…az agyam másik fele csakis arra gondolt,hogy mi lesz ha elválunk?Mert abban már biztos vagyok,hogy barátságnál nem érzek többet Valerie iránt.Nem tudom szeretni,magam sem értem még mindig,hogy miért nem,de ha ránézek nem akad le a tekintetem,nem olyan mint például az esküvőnkön.Ott tényleg az a mesebeli érzés ragadott el.Mikor görcs van a hasadban,s az nem az idegesség miatt van,hanem a szerelemtől,vagyis állítólag a szerelemtől.Mikor meglátod boldog vagy.Mikor vele vagy megnyugszol.

Na ezek közül én egyiket sem érzem.Már inkább az idegesség miatt van görcs a hasamban,ha meglátom nem boldogságot érzek,hanem már-már besavanyodottságot,s már úgy érzem nem is szeretek vele lenni.Egész nap a kórházban vagyok,s mikor hazaérek csak a kérdezősdi és a veszekedősdi megy.Sok volt nekem ez az időszak,s ha mondhatom azt,hogy megbántam a házasságot,tiszta szívvel mondom azt.

-Niall,jól vagy?Hozzak valamit?-nyitott be Liam a szobába.Kissé kitekeredve feküdtem,de nem volt kényelmetlen.Nyakam próbáltam felé fordítani,de akkor már megfájdult így kénytelen voltam a pózból elmozdulni.

-Nem kell semmi Li,köszi.-belefúrtam fejem a Liam illatú párnába-csak öblítő illat,nem egy ágyban alszunk.Liam bejött és elfeküdt mellettem,pont a jobb oldalamra.Oldalra fordultam és kinyitottam a szemem,mely eddig be volt csukva.

-Ni,mi a gond?Tudom,már elmondtad,miért jöttél ide,még Suzy kedvenc játékát is elmesélted,de azt nem,hogy benned mi van!Segíteni akarok Niall.-lágyan beszélt,s elhittem neki.Valóban nem beszéltem neki az érzéseimről,de nincs is mit,mivel magam sem vagyok velük tisztában.

-Nem tudom mit is mondhatnék Li!Nem szeretem Valerie-t,ebben biztos vagyok,de teljesen fura érzéseim vannak,amiket nem tudok hova tenni.Nem akarom bántani Val-t,de nem is tudok már vele élni többé.-nekem kell valaki más…de nem Val.Egy hisztis házisárkány lett belőle,amióta megtudtuk a meddőségét.Szerintem egyikőnk sem tudja elfogadni,hogy nem lehet babánk.Ebbe roskadt bele a házasságunk.

-Figyelj Ni!Szerintem neked nem ő kell,el kell válnod tőle,ha nem érzed a szerelmet.Tudom,fura,hogy ezt pont én mondom,de válj el.-ezt arra érthette,hogy ő volt az,aki a legjobban támogatott minket az esküvőre,végig ott volt velünk a kezdetektől és mi voltunk számára a mintakapcsolat megtestesítője.

-Tudom,el is fogok.De….nehéz.Már nemsokára harminc leszek és nincs se kutyám se macskám,azaz mostmár se feleségem,se gyerekem.Li nekem ez nem való.-sóhajtottam egy nagyot,s ide vagy oda a férfiassággal,arcom belefúrtam a párnába elrejtve könnyeim.Annyira szeretnék már egy kisbabát.Most,hogy ennyi időt töltöttem és töltök Suzy-val,megtapasztalom,milyen is lehetne apukának lenni.Mindennap arra kelni,hogy tudod,valaki ma is elmondja neked azt a szót,hogy „apa”.Én ezt nem kaphatom meg.Legalábbis Valerie-vel biztosan nem.

-Niall,miben segítsek?Tudod,hogy bármiről is legyen szó én itt vagyok.Annyi mindenen keresztülmentünk már,ezen is túljutunk majd.-kétségbeesett arcot vágott,de érezheti,hogy ezen nem tud segíteni.

-Ezen nem tudsz Li,imádlak,már nagyjából húsz éve ismerlek.Ez egy olyan dolog amit nekem kell megoldanom.Tudom,hogy te még csak huszonnégy vagy,de én már huszonnyolc.Fogytán az időm,a gyerek témán belül és feszült vagyok.-bólintott,hogy érti majd intett.Hülye szokásunk,de már gyerekkorunk óta ismerjük egymást közelről,ezért felnőttként sem taszítjuk el egymást,ami azt jelenti,hogy bármikor megölelhetjük egymást.Most is így volt,mindketten feküdtünk és úgy öleltük át egymást.Számomra ő az egyik,sőt szinte az egyetlen biztos pont az életemben,s már hiszem,hogy nem tudunk olyat tenni ami miatt a másik megharagudna hosszú időre.Mindkettőnknek szüksége van a másikra,s éppen ezért is gondolkodás nélkül hívtam fel pár nappal ezelőtt.

-Én itt leszek,de ezt tudod.Igaz,hogy nem tudok gyereket szülni,de ha tudnék neked megtenném.-felnevettünk mindketten.Abszurd válasz volt,de már megszoktam,hogy a legkomolyabb pillanatot is tönkre tudja ezzel vágni.

-Az….nagyon fura lenne.-gondolkodtam el és nevettem.-Köszi,hogy itt vagy Li.Már leugrottam volna valahonnan,ha nem lennél itt támaszként.-megcsípett és feltápászkodott mellőlem.

-Most szépen kijössz a kis fészkedből és eszel valamit!Az addig rendben van,hogy ma nem kell bemennetek,de nem jelenti azt,hogy egész nap lustálkodsz!Kifelé.-megforgattam a szemeim és követtem a konyhába ahol már vártak a finom kaják,legalábbis az illatok ezt igazolták.

-Li,mi a szart vegyek fel?Alig hoztam magammal valami normális göncöt,minden a házba maradt.Felmutatta mutatóujját és kirohant a szobából.Pár perc múlva pár ruhával jött vissza.

-Itt vannak ezek,bár azt közlöm,hogy nem divatbemutatóra mész,hanem csak Zayn partijára,de ezek jól fognak állni,tuti!-kacsintott és odaadta a ruhákat majd kiment.

Furán néztem az ingre,köztudott,hogy én utálom az ingeket.Inkább melegítőt és egyszerű pólókat viselek,de ezek távol állnak tőlem.Liam egyszer ezért meghalsz.

A tükör elé álltam és levetkőztem.Mivel már lezuhanyoztam,először befújtam magam dezodorral,amit úgyszintén Liam adott,majd felhúztam magamra a csőfarmert.Nem tudom,hogyan passzírozza bele magát ebbe,de én is alig férek bele,neki pedig hosszabb és izmosabbak a lábai az enyémeknél.Igazából egészen jól állt,de ágyék résznél elég szűkösnek bizonyult,nem szándékozom felizgatni magam ma,de elég érdekesen nézne ki…maradjunk annyiban,hogy fájna középtájon,ha feszülne..

Miután elraktároztam magamban,hogy nagyon jól nézek ki,legalábbis a lábaim biztos,felkaptam magamra az inget.Felkaptam volna,ha nem időzök el a mellkasomon.Régen voltam kondiba…nagyon rég,meg is látszott.Imádtam régebben a kockáim,de most alig láttam a körvonalát egy-kettőnek,de persze pár szőrszál még mindig ott ékeskedett,amit nem bánok.Ez az egy amit szerettem magamon mindig is.

Elhatároztam,hogy még a hét folyamán,vagyis inkább a következő hét folyamán-tekintve,hogy szombat van-meglátogatom az edzőtermet.Ezt követően tényleg felvettem az inget,mert már eleve késében voltam,bár Zayn azt mondta,hogy akkor érek oda amikor sikerül,de láttam rajta,hogy szeretné ha időben érnék oda.Fogalmam sincs miért,de az elmúlt héten nagyon összenőttünk.Elkísértem a bevásárlásra is,és még csütörtökön is meglátogattam szerény otthonában,ugyanis Suz ismételten hiányolt.Furamód hozzámnőtt a kis csöppség ezalatt a majdnem két hét alatt,s arra a pár percre,órára amíg vele voltam,elfeledtem a bajaim…azaz kis ideig helyettesítette az érzést…az apai érzést.

Ráztam egyet a fejemen.Most nincs Suzy,most buli van amit Zayn szervez.Szülinap.Nem sikerült vennem semmi érdemlegeset,szóval egy kis piával lendítem meg a hangulatot,de remélem tetszeni fog neki,direkt dedikáltatva,azaz egy saját márkát csináltattam rá….nem volt nehéz feladat,de kicsit költséges,mindegy.

Magamra néztem mégegyszer,megigazítottam a hajam,majd újra és újra.Sose akart beállni rendesen,főleg akkor mikor sietek valahova,tipikus.

Pár perc bénázás után megelégeltem,fogtam és úgy hagytam,kissé összevissza állt,de a szél úgyis tönkreteszi,mint mindig.Ráadásul nagy fagyok is vannak.

Egy kis vizet engedtem,majd azzal megpaskoltam az arcom két felét,hogy ne nézzek ki úgy,mint egy sápadt halott,majd késznek nyilvánítottam magam.

-Húha,azannyát.Öcsém,Zayn rád fog izgulni,ha meglát.-felnevettem ábrázatán.

-Azért nehogy elalélj itt nekem,nem vagyok akkora aduász…egy doktor.Pfuj.-megforgatta a szemét.

-Elhiheted nekem,hogy rettentően jól nézel ki.Viszont ha megfogadod a tanácsom,bemész most a fürdőbe,és a legfelső polcon ami szürke üvegben van,parfümöt magadra fújod.Kell egy kis sárm még…-kacsintott.Nevettem rajta,de tettem amit kért.Hát mit ne mondjak,ütős.Elég volt egyet is fújnom,hogy egész estére lenyeljem az illatot..nem tudom honnan szerválta,de ebből nekem ennyi elég is volt.Prüszkölve mentem vissza ahol ő csak karba tett kézzel vigyorgott.

-Megtaláltad?-köhögtem egyet.

-Jah,basszus,soha többet nem hallgatok rád.Egész éjjel érezni fogom az ízt a számban.

-Jólvan,jólvan.megértettem.No,de igyekezz,elkésel.-ránéztem az órára,s tényleg eléggé késésben voltam.Nyolcra kellene mennem,de most volt nyolc óra két perc.Mindegy,odaérek.

-Köszi Li,mindent.A ruháid majd visszaadom egyébként.-ijedt fejet vágott.

-Azt inkább ne,ma úgyis jó estéd lesz.-nevetett fel.Hülyén néztem rá.

-Liam,még feleségem van,nem fogok félrekacsingatni.-leintett.

-Az egy dolog Ni,te már szingli vagy…az csak egy rohadt papír.Most pedig igyekezz,és jó bulizást.-becsukta mögöttem az ajtót én meg a kocsi felé vettem az irányt kezemben a „Zayn” névvel ellátott alkoholos üvegen.

Siettem csak nem értem miért,de mindegy is.Tíz percen belül le is parkoltam a háza előtt,s akkor láttam csak meg,hogy egyátalán nincs sok autó a környéken.Nem is baj,nem kell nagy buli.

Mivel mondta Zayn,hogy ne csengessek,hanem menjek be egyből,így is tettem.Pont nyitotta valaki az ajtót belülről,ezért ügyesen összeütköztünk.Hát mit ne mondjak….hülye érzésem volt,az egyszer fix.